Ha még nem olvastál Chuck Norris vicceket, itt az ideje. Mi meg addig elfilózgatunk itt azon, hogy meddig tudunk elszámolni mi magunk. És arról, hogy meddig tud a Python. Meg arról, hogy mi az a végtelen ciklus. Szóval az úgy van, hogy a számítógépek nyilvánvalóan nem tudnak elszámolni a végtelenig, és ebben nagyon hasonlítanak az emberekre…
A múltkor, azt hiszem, túlzottan is jó fejek voltunk a felhasználóval. Most komolyan, addig találgathat, amíg úri kedve diktálja? Na ezt azért nem! Legyen mondjuk 3 lehetősége. Elvileg minden gond nélkül meg tudod írni a programot te is, ha értetted a múltkori leckénk előtanulmányát, ahol már volt olyan, hogy a while-ciklusból egy szám elérésekor léptünk…
Volt már olyan, hogy gondoltunk egy számra. Akkoriban azért, hogy megismerkedjünk az elágazással. A programunk “gondolt” egy számra – azaz megmondtuk, hogy mire gondoljon. Megkérdezte, hogy tudjuk-e, és ha eltaláltuk, megdicsért, ha nem, akkor kifejezte rosszallását. Na eddig szép és jó, de kérdem én, hát fair az, hogy csak egy tippelési lehetőség van?? HÁT FAIR…
Pythonidomár 